1931-ben járunk, amikor Fritz Lang rendezésében létrejött az M, ami a német expresszionista film egyik legnagyobb, vagy talán A legnagyobb dobása. Olyan történetvezetéssel van megáldva, hogy mai szemmel is nézeti magát.

A történet szerint egy német kisvárosban gyilkos járkál szabadon, aki gyerekeket rabol el és öl meg. A rendőrség hiába próbálja elkapni, nem jár sikerrel. A szülők óvva intik gyereküket, hogy idegenekkel szóba álljanak, azonban így sem tudják megakadályozni a gyilkos ámokfutását. Bárki gyanúba keveredhet, a feldühödött tömeg pedig lincselésre is elvetemült, ha egy embert látnak az utcán, gyerekkel. A film olyan korszakban készült, amikor a politikai hangulat izzott; ennek erős hatásai vannak a műre is. Az önbíráskodás, mint jelenség kerül bemutatásra, értelmezésre a néző számára, és gyanítom, hogy ennyire vegyes érzelmekkel nem lehet minden hasonló témájú filmben találkozni. Meglepi az embert, hogy az 1931-es Németországban ennyire körüljárták a témát.

Fritz Lang másik nagyon maradandó alkotása a Metropolis, amiben hasonlóan expresszionista képeket kapunk, mint az M-ben. Az egyik ügyes húzás, hogy a gyilkost a film első felében nem látjuk, csak az árnyékát. Na meg halljuk – fütyörészni. Ez az a megoldás, ami miatt mai napig szép a film. Öröm nézni. Persze akkor se bánkódhatunk, amikor megjelenik Peter Lorre, mint a gyilkos. Sokan talán a Némó kapitányból ismerik a színészt, itt élete nagy alakítását hozta. A filmvégi jelenetben színészi játéka folytán ambivalens érzései támadnak a nézőnek; emiatt üt még ma is ekkorát az M.

A színésznek ezt követően kifejezetten jól jött, hogy zsidó származása révén el kellett menekülnie Németországból; sokan a gyilkos személyével azonosították őt, de az Egyesült Államokban új karrierbe kezdhetett. Fritz Lang is követte őt Amerikába, ahol majd 20 évig forgatott filmeket, olyanokat, mint a Téboly vagy a Scarlet Street. Igazán maradandónak azonban korai Németországban készült filmjei bizonyultak.

Érdekesség, hogy Peter Lorre nem tudott fütyülni, ezért a filmben nem őt, hanem a rendezőt hallhatjuk. A dallam egyébként legendás, lentebb meg is tudjátok hallgatni 1:40-től. A filmet pedig ne felejtsétek el megnézni!

Róbert